Megjelent: 2025. december 04

Ha szeretnétek Laci atya adventi gondolatait reggelente e-mailben megkapni, akkor itt tudtok feliratkozni:

https://frakk.fratellialapitvany.hu/register/692702beaf048

OLVASMÁNY Izajás próféta könyvéből

A Seregek Ura bőséges lakomát rendez minden nemzetnek az ő szent hegyén, lakomát, ahol lesz finom bor, zsíros, legjava falat, és erős színbor. Ezen a hegyen leveszi a leplet, amely minden népet betakart, és a fátyolt, amely minden nemzetet elborított. Örökre megsemmisíti a halált. Istenünk, az Úr letörli a könnyet minden arcról, lemossa népéről a gyalázatot, lemossa az egész földön. Ő, az Úr mondta ezt. Azon a napon majd így beszélnek: Íme, a mi Istenünk! Benne reméltünk, hogy ő megszabadít minket. Ő az Úr, s mi benne bíztunk. Örüljünk és ujjongjunk szabadításának! Lám az Úr keze megpihen e hegyen.

Ez az Isten igéje.

Iz 25,6-10a

 

† EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből

Abban az időben Jézus a Galileai-tengerhez érkezett. Fölment egy hegyre, és leült. Nagy sokaság jött hozzá. Hoztak magukkal sántákat, bénákat, vakokat, némákat meg sok más beteget, és lába elé tették őket. Valamennyiüket meggyógyította.

Amikor a nép látta, hogy a némák beszélnek, a bénák meggyógyulnak, a sánták járnak és a vakok látnak, elámult, és magasztalta Izrael Istenét.

Jézus akkor összehívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: „Sajnálom a népet. Már harmadnapja kitartanak mellettem, és nincs mit enniük. Nem akarom étlen hazaküldeni őket, hogy ki ne dőljenek az úton.” A tanítványok erre megjegyezték: „De honnan szerzünk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy ekkora tömeget ellássunk?”

Jézus megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?”

„Hét, és néhány apró halunk” – felelték.

Erre meghagyta a népnek, hogy telepedjék le a földre. Aztán fogta a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, a tanítványok pedig a népnek. Miután mindnyájan ettek és jóllaktak, hét kosár kenyérmaradékot szedtek össze.

Ezek az evangélium igéi.

Mt 15,29-37

 

Elmélkedés

“Az ő szent hegyén… leveszi… a fátyolt, amely minden nemzetet elborított. Örökre megsemmisíti a halált. Istenünk, az Úr letörli a könnyet minden arcról…”

Jézusról szól ez a prófécia, a Messiásról, aki egyszer végérvenyesen megszabadít minket mindentől, ami most még szomorúsággal, vagy gyötrődéssel jár. Sosem felejtem el, kezdő pap voltam és haldokló Nagymamámat még utoljára meglátogathattam a kórházban. Édesanyám mondta, hogy már nem biztos, hogy meg fog ismerni. Ezért egy rózsafüzért vittem magammal és a kezébe nyomtam, mire ő azonnal felismert: Lacuskám, Te vagy az! El tudtam mondani neki, hogy szorítsa bátran magához és csak mondogassa az imákat, nem baj, ha nem jut minden eszébe, aztán eljöttem. Este Nagymamámért ajánlottam a Szentmisét és nagy vigasztalásomra éppen a ma hallott ádventi szakaszt olvastuk fel. Prédikációmban elmondtam, hogy Nagymamám a halálán van, de biztos vagyok benne, hogy Jézus nem hagyja el Őt, sőt nemsokára letöröl minden könnyet a szeméről és leveszi a szomorúság fátyolát, mert az a Jézus, akit itt a Szentmisén mi most a halált legyőző Krisztusként imádunk egészen őmellette áll. Egy furcsa érzés fogott el, amint befejeztem, hogy talán Nagymamám most költözik át az Örökkévalóhoz, s nem véletlenül hangzottak éppen ezen a napon ezek az igék. Amint befejeztem a Szentmisét láttam, hogy nem fogadott hívásom volt Édesanyámtól. Visszahívtam és sírásából rögtön megtudtam, hogy Mama már odaát van. Megkérdeztem: mikor lépett át? És szinte pontosan akkor, amikor az a fura bizonyosság fogott el, hogy már otthon van ODAÁT. Az ápolók még azt mondták, hogy Mama valami olyasmit ismételgetett utoljára, amit nem egészen értettek, talán, hogy “kegyelem?”. Rögtön arra gondoltam, hogy ennyit tudott még utolsó erejével elmormolni az Üdvözlégyekből… Nem sok… S aztán mégis mindenre elég.

Jézus már győzött, de még elfátyolozza rejtett munkálkodását a sötétség és kicsinyhitűségünk olykor megakadályoz bennünket abban, hogy reméljük azt, hogy kicsi lépésekben haladva egyszer csak megtörik a sötétség minden hatalma és beborít bennünket a Messiás uralmának fénye. Csak adjuk oda most azt a kicsit, amink éppen van és ne engedjünk a reményünket kikezdő gondolatoknak!

 „Jézus megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?”

„Hét, és néhány apró halunk” – felelték.”

János leírása szerint András még azt is hozzáteszi: 

“De mi ez ennyinek?” (Jn 6,9)

Csepp a tengerben? A ma ünnepelt Xavéri Szent Ferenc több kontinensnyi pogány világgal állt szemben az egyetlen üdvözítő, Krisztus Jézus Evangéliumával. Pápai legátusi megbízatása a világ végére szólította el otthonától, és egy hatalmas, teljesen pogány terület lett rábízva, hogy térítse meg ott Krisztushoz az embereket, méghozzá a Jóreménység fokától (Afrika legdélibb pontja) Kínáig. Van ahol húszezreket keresztelt meg, de Japánban 2 év alatt mindössze 1500 embert tudott csak megtéríteni és megkeresztelni. Mégsem adta fel, mert hitt Jézus győzelmében minden sötétség és a halál felett. A holnap ünnepelt Damaszkuszi Szent János a képrombolókkal szállt szembe. Számban alulmaradt, de az utókor őt igazolta. Kalkuttai Teréz Anyát is. Róla azt mondják, hogy egyszer megkérdezte valaki, hogy ‘Anyám nem csügged el attól, hogy ilyen hatalmas a nyomor, és amit csinálnak ez csak egy csepp a tengerben?’ Mire azt válaszolta: „Úgy érezzük, hogy amit teszünk, csak egy csepp a tengerben. Anélkül a csepp nélkül azonban sekélyebb volna a tenger.” Az alábbi elbeszélésben lévő paraszt bácsikát is igazolta a történelem, akitől elvették a földjét, gyári munkásként dolgozott, és úgy tűnt, hogy a külső szabadságát is elvehetik, de a belsőt soha. 

Történet: Krisztus feltámadt! 

Még Brezsnyev idejében történt, hogy egy pártideológus előadást tartott valamelyik gyárban. A részvétel kötelező volt, vagy kétezren ültek a teremben, és hallgatták unottan a pártember előadását arról, hogy Isten nem létezik, ennélfogva Krisztus feltámadása is csupán mítosz, mese, csak arra jó, hogy a munkásosztály öntudatát csökkentse, harcosságát eltompítsa. Az előadás végén ez a magabiztos, öntelt pártideológus feltette a szokásos kérdést: „Van-e valakinek kérdése?” Nem nagyon mert azokban az időkben senki sem kérdezősködni ilyenkor, veszélyes dolog lett volna, ám egy idős munkás mégis föltette a kezét:

 – Van egy kérdésem.

– Tessék, bátyuska, kérdezzen csak, bátran! – biztatta a főideológus. Az öreg fölállt, körülnézett, majd kérdezés helyett azt mondta:

– Krisztosz vaszkresz! Krisztus feltámadt! Ez annyira bele volt rögzülve mindenkinek a lelkébe, hogy a kétezer ember szinte önkéntelenül válaszolt:

– Vajsztenyija vaszkresz! Valóban föltámadt! Az öreg pedig hozzátette:

– Csak ezt akartam mondani!

  (In Nemeshegyi Péter SJ: Számadás a reményről)

Olykor egy ember hite és bátorsága is elég ahhoz, hogy sokakban felfakadjon a remény és “kiszabaduljon” a jóság, ami végül előbb-utóbb úgyis legyőzi azt, ami gonosz.

 

Kérdések átgondolásra 

Jézus bátrakat keres, akik a reménység vagy épp a szeretet “cunamiját” indíthatják el maguk körül. 

• Tőlem hol kéri Jézus a bátor tanúságtételt?

„Úgy érezzük, hogy amit teszünk, csak egy csepp a tengerben. Anélkül a csepp nélkül azonban sekélyebb volna a tenger.” (Teréz Anya)

• Mi az az apróság, amit ma megteszek vagy odaadok másokért, hogy jobb legyen körülöttem a világ? 

Feladat

• Ma vállald fel valaki előtt bátran az Élő Jézusba vetett hitedet!
• Tegyél valami apróságot, vagy adj valami “kicsit” (kis időt, figyelmet, ajándékot), hogy jobb legyen a hangulat körülötted!

 

Szép Ádventi napot kívánok szeretettel! 

Laci atya